Aki az égből hozta le nekünk a hangokat, hogy felsétálhassunk rajtuk mi is, ahogyan ő tette. Mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga!

Valamikor réges-régen, amikor már elegendő csillag járt az égen, egy helyütt a nagyvilágban kettévált a föld és a víz. Ide született Cseppecske…

„Égi jel, most jövök a tárgyalásról, kimondták a válást, fellebbezésnek helye nincs! Gyere-gyere, fogd a kezem!”

A #MOSOLYKA film szenzációs. Egyszerű és tiszta. Felráz és feltölt. Hálával és szeretettel. Soha, de soha nem láttam még ilyen természetességgel megjeleníteni a szerelem színét és fonákját.

Kijön a mosolygós felszolgáló kisasszony, Sandra Bullock. 🤭Kérdezi a szokásost, hogy vannak ma reggel – mondjuk, mi jól, de hogy van ő?? Megdöbbenve válaszol, hogy tőle ezt nem szokták megkérdezni…

A kis herceg belső csapdáinkról. Az egész olyan, mint egy hallucináció. Felnőtt fejjel nézve talán az is. Mégis, én pontosan ilyennek képzel(t)em az életet a csillagokban.

Ha csak EGYETLEN könyvet tarthatnék meg magamnak, most biztos EZT választanám. Ez az egy könyv egy egész életre elegendő felismerést tartogat!

A valkűrök harcias angyalok, felkavarják a legapróbb zavart is a házasságuk békés vizében, ízekre szedik nemcsak az önámítás, de az önbecsülés minden morzsáját is, hogy a végén valóban csupán vegytiszta szeretet maradjon bennük.

…az érzés hátborzongatóan hasonló, a kiszolgáltatottság, az ijedtség, na és persze a dac. Ilyen nincs!!! Hmm. Csak ne olyan hevesen, Mártikám!

Objektív-szubjektív; abszolút-relatív… mindennapos szavakként „életben tartják” a latin gyönyörűségét.