Álmomban egy vadnyugati lengőajtós kocsma deszka-teraszán reggelizünk. Minden kihalt, csak ketten ülünk a kora reggeli forróságban.

Kijön a mosolygós felszolgáló kisasszony, Sandra Bullock. 🤭Kérdezi a szokásost, hogy vannak ma reggel – mondjuk, mi jól, de hogy van ő?? Megdöbbenve válaszol, hogy tőle ezt nem szokták megkérdezni… 😶Reggeli után kábán poroszkálunk a homok-fútta, kihalt utcán a terepjárónk felé, amikor valaki odapisszegi: Vigyázzatok, egy oroszlánt láttak itt a házak között! 😲 Lelassulok, úgy érzem, láthatatlan és hallhatatlan lettem, de hiába. A következő pillanatban a tarkómnál forróvá sűrűsödik a levegő, és az oroszlán elkapja a karomat! Érzem a durva sörényt a csupasz karomon, és mozdulatlanná dermedek. Én is és az idő is. De az oroszlán csak úgy tartja a fogai között a karom, ahogy a kiskutyák szokták, ha játszani akarnak. 💗 Átsuhan rajtam a remény, hogy végülis egy oroszlán is csinálhat ilyet – amikor felébredek. Kicsit ijedten, mégis bizakodva és kíváncsian. 😇 A férjem szerint ez egy jó álom volt, neki tetszik, mert biztos benne, hogy az oroszlán játszott velem.

🤔 Hát… én még töprengek ezen egy kicsit.