🌷 Ő pedig állandó társam az életben. A bölcsesség másik véglete. Míg a Szinuhe a külvilág csapdáiról szól, A kis herceg belső csapdáinkról. Az egész olyan, mint egy hallucináció. Felnőtt fejjel nézve talán az is. Mégis, én pontosan ilyennek képzel(t)em az életet a csillagokban. Gyerek fejjel éppúgy, mint felnőtt fejjel. Sosem tudni, mi az álom és mi a valóság. Minden idegszálunk tiltakozik a lehetőség ellen, hogy tényleg meg kell halni ahhoz, hogy hazatérjünk. Közben igenis tudjuk, hogy ez csakis így lehetséges. De addig még hosszú az út, és sok-sok bolygón utazhatunk át együtt. A sok-sok bolygó sok-sok választás. A kis herceg szemén át nézve szánalmas az a király, aki csak a királykodással van elfoglalva. De segít, hogy rajtakapjam magam ezen. A kis herceg szemén át nézve nevetséges a hiú, aki mindenáron a legeslegebb akar lenni… ahogy velem is megesik. A kis herceg szemében látom az iszákost, és magam is szembesülök a függőségeimmel. Ahogy a nagyon fontos üzletembert már csírájában elfojtom magamban, az öncélú lámpagyújtogatást pedig megtartom ünnepnapokra ;) Aztán a tudóst látva elszégyellem magam az egész emberiség nevében… Így lehet az, hogy a kisbolygók után a Föld bolygó tapasztalatai már semmi újat nem tartogatnak. A kis hercegnek sem, és nekem sem… a kígyó, a róka, a tucatszám egyforma rózsák és emberek mind-mind csak a honvágyat erősítik.

És a kis herceggel együtt én is hazavágyom oda, ahol a rózsám vár.

💗 Bármi áron. 💗